Abban az időben nagyon sokan vágtak bele a nutria tenyésztésbe. Mivel nálunk nem honos az állat, kíváncsiság töltött el, hogy egyáltalán miféle teremtményről beszél mindenki. Amikor megtudtam, hogy a közeli Letenyén is van aki belevágott, szerét ejtettem, hogy megnézzem a farmot. Nagy érdeklődéssel figyeltem az állatokat, a ketrecek előterein keresztülvezetett patak vízével kialakított tenyészépületet. Ezeknek ugyanis szükségük van egy állandó fürdőhelyre, mert félig-meddig vizi állatok. Minden betonból készült, mivel rágcsálók lévén, ha tehetik szétrágják lakóhelyüket és kiszabadítják magukat. Jól elbeszélgettünk a tulajdonossal, aki bemutatta az egész munkafolyamatot, beleértve a vágást és a nyúzást is. Végül elmondta, hogy az állat húsa ehető, sőt ízletesnek tartotta, és rögtön meg is ajándékozott két nagyobb nyúl nagyságú megnyúzott példánnyal.

Buda Ernő olajmérnök, barátai számára Öcsi Bácsi emléke sok-sok olajos emlékezetében változatlanul tovább él. Nyugdíjas éveiben számtalan előadást tartott az olajipar történetéről, amelyeket a fiatal és nyugdíjas kollégák is mindig szívesen hallgattak. Korábban már megjelent egyik előadásának összefoglalója honlapunkon, a Magyar olajipar története a kezdetektől 1945-ig címmel. Most egy másik Lovásziban tartott előadását jegyeztem le és adom közzé ebben a cikkben, amelyben igyekeztem megtartani az előadó mindnyájunknak ismerős ízes, mesélős előadásmódját. 
***