Történt egyszer, hogy az egyikük bement a henteshez bevásárolni a kocsonya főzéséhez. Persze a sok-sok vásárló előtt nagyon előkelőnek érezte magát, amikor megkérdezte:
- Tessék mondani sertésarc van?
A nagyzásból persze a feleségek is kivették a részüket. Amikor az egyik férjet kinevezték előmunkásnak, a felesége elhatározta, hogy ilyen fontos beosztásba már nem engedi az urát a régi öltözékében munkába. Elment hát a ruházati boltba, hogy felöltöztesse. Amikor az eladó megkérdezte, hogy még is mit szeretne vásárolni, kibökte:
- Legyen szíves nekem egy "tisztviselő ing"-et adni!
A sok-sok ismeretlen ember megjelenése is sok félreértésre adhatott okot. Jellemző példa, hogy amikor az egyik munkásnak be kellet menni az erdészeti irodába megkeresni Szarkácsy mérnök urat, elgondolkodott. Ilyen tanult embernek bizonyára nem lehet ez a neve, ha megszólítja nehogy megsértődjön! Megszületett tehát az eredmény:
- Jónapot kívánok Trágyási uram!
Az 50-es években az olajiparra igen nagy hangsúlyt helyezett a párt. Fontosnak tartották, hogy az ország egyik vezető iparágában sok-sok elkötelezett kommunista kezében összpontosuljon a hatalom, a hagyományos vallásos falusi életet mélyen elítélték. Ennek lett az a következménye, hogy a párttitkár az egyik taggyűlést ezekkel a szavakkal nyitotta meg:
- Elvtársak! Hála Istennek, megértük azt, hogy nincs Isten!
