Újra-meg újra itt van a fűtési idény. Borzalmas dolog a fűtetlen, hideg lakásba fáradtan hazaérkezni. A meleg előállítása nem egyszerű feladat. Belépni a meleg családi fészekbe, ahol tárt karokkal várnak, az az igazi öröm.

A „Barátunk” lakásába kezdetben még nem volt a gáz bevezetve. A fűtést beépített cserépkályhával oldotta meg, amely alkalmas volt minden éghető anyag felhasználására. Jelentős munkát adott a korszerű fűtés. Nagyszobájukban a cserépkályhában iszapszénnel, a kisszobájukban olajkályhával, a fürdőszobájukban elektromos hősugárzóval, míg konyhájukban elektromos tűzhelyen történt a melegítés. Később a konyhájukban már palackos gáz felhasználására került sor. Szóval változatos volt.

Még az amerikai vezetők tervei szerint kezdték meg építeni a (kútfeji) lovászi lakótelepet. Egymás után készültek el, váltak lakhatóvá a gyorsan felhúzott, könnyűszerkezetes házak. Nagy szükség is volt rájuk. Az üzem gyorsan bővült, mind több munkalehetőség teremtődött. Messzi távolból érkeztek dolgozni akaró emberek családjaikkal, akiknek lakásra volt szükségük.

Az Algyő 168.-as kút elfojtásában résztvevők tiszteletére fogadást rendeztek a Tisza-szálló tükörtermében. Jelen voltak az oroszoktól, a tűzoltóktól, a rendőrségig az összes közreműködő és hátráltató egyaránt. (ez utóbbiak többen voltak). A beszédek elhangzása, majd a jutalmak kiosztása után szétnyitották a terem eddig lezárt részét, amelyben csodálatosan szép, finomságokkal gazdagon megrakott, bőségesen, ízlésesen ellátott, roskadásig megrakott terített asztal várta a vendégeket.