×

Figyelmeztetés

JUser: :_load: Nem tölthető be a következő azonosítószámú felhasználó: 42

A honlap üzemeltetője minden szükséges intézkedést megtesz, hogy az ügyfelek személyes adatait illetéktelenektől megvédje. A birtokunkba jutott személyes jellegű információkat bizalmasan kezeljük, látogatóink személyiségi jogait minden rendelkezésünkre álló eszközzel megvédjük.

 

Az adatait szigorúan titkosan kezeljük és nem adjuk tovább harmadik félnek. Egyes esetekben azonban előfordulhat, hogy az adatainak továbbítására törvény kötelez bennünket, például nyomozó hatóságok felé. Az adatainak továbbítása ilyen esetben is csak törvényes keretek között marad. Ha beleegyezett is a személyéhez köthető adatok kezelésébe, ezt a beleegyezést bármikor visszavonhatja, kérheti az Önre vonatkozó adatok törlését.

 

A személyes adatok megadása a honlap megtekintésének nem feltétele, azonban bizonyos szolgáltatások igénybevételéhez elengedhetetlen a személyes információk rendelkezésre bocsátása. Ennek célja egyrészt a látogatók azonosítása, másrészt statisztikai jellegű. Ezen információk megadásakor a felhasználók beleegyeznek abba, hogy a szolgáltatások igénybevételekor azonosításuk érdekében személyes adataikat felhasználjuk.

 

Weblapunkon a személyi adatoktól eltérő, a belépő böngészőprogramok által adott adatokat, beleértve az IP (Internet Protocol) címeket és egyéb információkat is gyűjtünk, melyek kizárólag statisztikai célokra használunk fel.

 

Fenntartjuk magunknak a jogot, hogy bárkinek a bejegyzett tagságát felfüggesszük, illetve oldalainkat minden olyan személy elől elzárjuk (és minden ilyen személy ellen törvényes úton fellépjünk), aki érdekeinket sértő módon jár el. Az érdekeinket sértő tartalmakat oldalainkról eltávolítjuk.

 

Nem vállalunk felelősséget semmilyen káresetre, amely bárkinek az oldalainkon megjelent információkkal kapcsolatos, illetve bármilyen az oldalaink látogatásából eredő egyéb káresetére vonatkozik.

 

1992. évi LXIII. törvény szövege a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról a következő oldalon elérhető: http://www.complex.hu/kzldat/t9200063.htm/t9200063.htm

Lovászi község honlapja (www.lovaszi.hu)

A honlap üzemeltetője Lovászi község Önkormányzata.

8878. Lovászi, Kútfeji út 112.
Telefon/FAX: 92/576-020

e-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Polgármester: Léránt Ferenc

Jegyző: dr. Hercz Judit

 

“Louazi” - “lovászoké”

Neve arra utal, hogy fejedelmi, illetve királyi szolgálónépek lakták. Ez a szervezet a 13. század közepén már felbomlófélben volt. A szakirodalom szerint azok a falvak, melyeknek nevéből is kitűűik, milyen szolgáltatással tartoztak, a legkorábbi alapításúak, vagyis nem kizárt, hogy már István király előt létezhettek. Az oklevélpusztulások következtében írásban csak jóval később említik e falvakat. 

1347-ben Lyndwai Miklós és Márton, a Kerka-melléki bán és fiaik a vasvári káptalan jelenlétében visszaállítják a viszálykodás idején lerombolt régi határjeleket.

1399-ben Bánfi László emelt panaszt Bánfi János ellen, hogy Louaz-i birtokáról egy Márk nevű jobbágyot elvittek.

1408-ban királyi ember, Lovászy Nagy Jakab, 1416-ban Lovászy Bálint, 1452-ben Lovászy Elles János nevével találkozhatunk.

1415-ben Zsigmond Szécsi Miklósnak adományoz bizonyos Lowaz-i részbirtokot: 7 és fél jobbágytelket a Kerka mellett, amelyről azt mondja, hogy “országos szokás szerint jutott a király kezére, s most jogtalan kezek tartják elfoglalva”. 1469-ben Barkóczi Jánosról hallunk. 1513-ban 9 jobbágy portája volt itt Hegyi Istvánnak és Nemes Tamásnak. 1524-ben már az özvegyének itteni jobbágyait említik, akik verekedésbe keverednek. Az ügy kivizsgálására a királyi kúriára idéztetik őket.

1557-ben Barkóczy László hűtlenség folytán elveszítette Lovászi részét, melyet Kerecsényi András kapott meg. A Barkóczy rész leányágon a Bakács-család kezére jutott, akik 1715-ig birtokolták. Szintén hűtlenség áldozatai lettek a Hegyiek, akiknek birtokát Bánffy László kapta meg. A Raykiak, akiknek anyjuk Hegyi lány volt, hamarosan aztán mégis visszakapták azt a királytól. Ők 1737-ig voltak birtokosok Lovásziban.

1697-től Jakasics András nevéről hallunk, aki a Bakács-család részét vásárolta meg. A Jakasics-féle birtok örököseitől vásárolt területeket Osvald József, mintegy 120 holdat, amelyet 1945-ben földreform keretében felosztottak az itteniek között.

Szintén az 1322-es oklevélen említik Kutfejt is Lovászival együtt.

Tudni kell, hogy ebben az időben két Kutfej nevű település létezett. Az egyik Oltárc mellett, amely mára teljesen eltűnt és a Lendvától keletre eső mai Kútfej. Mindkettő a Bánfiak birtoka volt.

A Kerka: említése 1117-ben Carca, 1322-ben Kyrka, 1347-ben Karka és 1360-ban “Fluvium Karyka” alakban fordul elő okleveleken. A XV. században írják Kerka-nak.

Borászat: már a XI. században írásos adatok vannak az itteni szőlőtermesztésről. 1512-ben a zágrábi káptalan bortized jegyzetében szerepel a lovászi hegyen tizedfizetők névsora. 1715-ben 532 1/2 vödör tizedbor gyűlt össze a lovászi hegyen, ennek tízszerese volt a bevallott termés. Három nemesi falu: Dedes, Dobri és Lovászi szőlőhegyein ekkor 1205 1/2 vödör tizedbort szedtek be. Ez nem sokkal kevesebb, mint az uradalom Kerkán inneni részén az összes faluk bortizede volt.

Az 1774. évi (dicalis) rovatos adólajstromon a következőket olvashatjuk: (Lovászi) “Vineas habet bonas, bené fimitas et feritiles, vina stabila, et generosa preferentes, ideo ad classem primam”. Magyarul: jó szőlők vannak, jól trágyázottak és termékenyek, jól tartható nemes borokat termelnek, ezért első osztályba sorolva. Ilyen az egész megyében csak Keszthely és Badacsonytomaj hegyein fordul elő legközelebb, a szőlők zömét 2-3. osztályba sorolták.

 

Tóth Sándor

Lovászi természetföldrajzi viszonyait a mezsgyejelleg határozza meg. A sors keserű fintora, hogy a XX. században politikai földrajzi szempontból is ez volt a meghatározó. A település a Kerka-vidék (Hetés) és az annak részét képező Lenti – medence, valamint a Mura-völgyi-sík találkozási pontjánál fekszik. Távolabbról szemlélve a vidéket, azt a nyugat-magyarországi peremvidék részének tekintjük, ezt a földtani jellemzők is megerősítik. Hála a kőolaj-előfordulásnak, a rengeteg kutatófúrásnak, az átlagosnál sokkal részletesebb kép bontakozik ki előttünk a roppant mélységekről. Az öt-tíz millió évvel ezelőtt itt hullámzó Pannon-tenger több ezer méter vastag üledéket hagyott maga után homokkő, márga és agyag formájában. Mintegy ezer-ezerötszáz méter mélységben ezek a kőzetek rejtik az értékes kőolajat és földgázt: felszínre hozható részének nagyobbik hányadát már felhasználta az örökös energiaéhségben szenvedő XX. századi ember. A felszínen – főként a dombhátakon – ugyancsak a pannon üledékek dominálnak, míg a folyóvölgyben a jelenkori – esetleg néhány tízezer éves – folyóvízi hordalékok a jellemzőek. A tájat hajdanán erősen átformáló ős-Mura vidék kavicstakarója helyenként ugyanúgy előbukkan, mint a vályog és a vörös agyag. A térszín – alapvetően az Alpok hordalékkúpját képezi – általános lejtési iránya dél-délkeleti.

 

Az egész országra jellemző nedves kontinentális éghajlat errefelé különösen nedves: a csapadék eléri az évi kilencszáz millimétert. Ez a csapadék mennyiség a domboldalakról lefolyó számos kisebb patakot tart életben, vizüket a teraszos völgyben futó Kerka veszi fel. A térség éghajlatát, a fekvéséből adódóan, óceáni és mediterrán hatások is módosítják, lényegében mérséklik. Ez az oka az enyhébb télnek és a nem túl forró nyárnak. Az évi középhőmérséklet 9,5 Celsius-fok, amely alacsonyabb az átlagosnál, és kifejezetten alacsony az évi napfénytartalom. Ezzel összefüggésben korán, már október közepe előtt beköszöntenek errefelé a fagyok, amelyek rendszeresen április végéig előfordulnak.

 

Településünk határának meghatározó természetföldrajzi tényezője a Kerka. A folyó Vas megyében, a szentgotthárdi járásban fekvő Kerkafő (1920 óta Szlovénia) község határában ered. Zala megyét Dobraföldénél (ma Magyarföld) éri el, Csesztreg, Lenti, Szécsisziget, Lovászi és Kerkaszentkirály község határát érintve Muraszemenyénél éri el a Murát. Hossza mintegy hatvan kilométer, folyása a szabályozások előtt szeszélyesnek mondható, partjait végig füzesek kísérték. Nevének első említése Carcaként egy 1117 – 1121-ben kelt oklevélben fordul elő, eredete tisztázatlan. Van magyarázat, amely szerint Attila első feleségéről, Kerkáról vagy Krekáról kapta volna. Határfolyóként is szerepelt a Kerka menti községek között, a folyó medrének közepe képezte a határt.

 

Áradásaival, különösen Lovásziban, sokszor nagy károkat okozott. A réteket szinte minden évben elöntötte, a faluban is házakat sodort el vagy döntött romba. Legutóbb 1951-ben árasztotta el Lovászit, akkor néhány ház is elpusztult. 1952 után a malmokat leállították, többet közülük – így a lovászi malmot is – lebontották, a zsilipeket szétszedték.

 

A Tekéntetes Nemes Zala Vármegyének vízi leírásában (1832) olvasható: „Ezen folyónak ágya, minthogy rendetlen tekervényes, iszapos, és dőlt fákkal tellyes, mégis a rajta lévő, s egymást követő malmok is a vizet az ő rendes folyásában annyira felfogják, hogy majd minden nagyobb eső után á kerüllye fekvő viédékre ki csapna, és ezáltal több tetemes Károkat, a mellette lévő birtokosoknak szülve, - mivel a legszebb réteket, Legelőket, és erdőket, ezen gyakori kicsapongásával, elposványosétván, terméketlen, és hasznavehetetlenre változtatja: ezen esetre a tisztogatása az emlétett folyó ágyának, és az ebben heverő törzsökök és dültfáktól való fölszabadéttása, láczatik igen szükségesnek lenni…” de csak az 1846. és 1847. évi megyei közgyűléseken kerül napirendre a Kerka vizének rendezéséhez tartozó munkálatok teljesítése, ami azonban még hosszú ideig terv marad. 1960-ban végeztek komolyabb folyószabályozást az árvízveszély megelőzésére.

 

A régi, hússzegény világban jelentős szerepe volt itt a halászatnak. A Kerka vize 1950 előtt tiszta, iható minőségű, és halakban bővelkedett. A szabályozások előtt rákászat is folyt, főleg a tormaföldi és dobri patakban, de a Kerkán is. A szécsiszigeti és tormaföldi határnál a folyó medrének elterelése folytán keletkezett holtágon mindig gazdag volt a zsákmány, főleg ponty került a hálóba vagy a kosárba. A Kerkán csuka-, compó- és harcsafogás volt a leggyakoribb. A hirtelen elvonuló árvizek után nemegyszer hatalmas harcsák rekedtek a réti tócsákban: előfordult, hogy egész szekérrel lehetett a könnyű zsákmányt elszállítani.

 

A Kerka folyó a ma embere számára is érdekes. Bizonyíték erre a 2000-ben – a helyi Kerka- völgye Baráti Kör elnevezésű helyi civil szervezet által – szervezett Kerka túra. A túra fő célkitűzése az volt, hogy megkeressék Szlovéniában a Kerka forrását, és innen gyalogosan elindulva végig kövessék a folyó útját a Murába való torkolatáig.

 

Gyerekeknek és felnőtteknek is nagy élmény volt többek között, amikor elhelyeztük azt az emléktáblát, melyet a két nemzet trikolórjával kötöttünk át. Pár évtizede ez a túra elképzelhetetlen lett volna, ugyanis az államhatárokat mindkét oldalon szigorúan őrizték. Nem csoda, hogy egy 1973-ban íródott útikönyv a Kerka forrásvidékét Ausztriában jelöli meg. Valóban igaz, közel a hármashatárhoz, két völgy településtől délre, a szlovén határ túlsó oldalán Cepincinél (Kerkafő) ered, két ágból a mi kedvenc patakunk, folyónk, a Kerka. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy alig egy hónappal később egy másik csoport is felkereste a számunkra oly kedves vízfolyás eredetét, és a Geo-Environ Környezetvédő Egyesület tagjai Dr. Tóth Imre, a Szegedi Tudományegyetem tanára vezetésével kiépítette, új kútgyűrűt helyeztek el, majd a forrás fölé kis tetőt emeltek. Nekünk mégis jó érzés volt, hogy elsőként mi bukkantunk a forrásra, még eredeti állapotában. 

 

Településünk múltja

 

Lovászi Zala megye délnyugati felében a Kerka völgyében, annak jobb partján, a Lentit Letenyével összekötő út mentén fekszik.

 

A település neve arra utal, hogy a kora Árpád-korban az itt élők királyi szolganépek voltak. A település első írásos említését 1322-ből ismerjük. Az oklevél 1335. évi átirata szerint Károly Róbert király visszaadja Lyndvai István bán fia Miklósnak – a Bánffy család ősének – itt fekvő birtokait. 1347-ben Lyndvay Miklós és Márton és fiaik a vasvári káptalan közbejöttével visszaállítják a korábban lerombolt régi határjeleket. A későbbi oklevelek 1408-ban a lovászi Nagy Jakabot, 1416-ban Lovászi Bálintot, 1452-ben Lovászy Elles Jánost, mint helyi nemeseket említik. 1415-ben Zsigmond egy, a Kerke melletti Lovásziban fekvő, hét és fél jobbágytelekből álló részbirtokot adományozott Széchy Miklósnak. 1469-ben tűnik fel az oklevelekben Lovászi Barkóczy János, mint királyi ember.

A török időket a falu szerencsésen átvészelte, bár 1593-ban egy nagyobb arányú ellenséges portya során a település jelentős része elpusztult. És a lakosság nagy része is rabságba került. Ezzel együtt a XVII. század során a gyakran felégetett és lerombolt szomszéd falvak lakói éppen itt leltek menedéket.

 

A jelenlegi falu csupán 1964-ben jött létre két ősi település, Lovászi és Kútfej egyesítésével. Kútfej első ismert birtokosa Haholt István fia Lyndvai István volt. A falut egészen 1644-ig a család leszármazói birtokolták. Tőlük a birtok Nádasdy Tamásra, majd annak fővesztése után a kincstárra szállt. A török időkben a falu teljesen elpusztult. Újratelepítése 1676-ban indult meg. A birtokot 1690-ben Esterházy Pál nádor szerezte meg, s a család egészen 1848-ig, mint a lendvai uradalom részét birtokolta azt. 1770-ben az Esterházyaknak Kútfejen hat egész telkén tizennégy jobbágy és hét házas zsellércsalád élt. 1780-ban Lovászit négy földesúr birtokolta.

A földművelés mellett jelentős megélhetési forrást biztosítottak a Kerka-melléki szőlők. E kultúráról már XII. századi okleveleink is szólnak. A Lovászi-szőlőhegyet 1374-ben említik. Az oklevél tanúsága szerint a falu határa hosszasan a hegyi szőlők között vezetett. A XVIII. Századi adóösszeírások is „jól tartható, nemes borokat termelő” faluként írják le. Itt a szőlőhegyen már 1714-ben állott egy fából épített kis kápolna. Ezt Jakasics András 1747-ben téglából át-, illetve újjáépítette. A kápolna a második világháború alatt elpusztult.

A trianoni békeszerződés következtében az amúgy is peremhelyzetben lévő település sorsa szinte kilátástalanná vált. 1930-ban, Lovásziban, 290 gazdaságban művelték a falu mintegy 1074 holdas határát. Kútfejen is hasonló volt a helyzet. 1935-ben 235 gazdaságból 205 nem haladta meg az öt holdat. A földhiány következtében sokan kényszerültek summás munkára. ők elsősorban Tolna, Fejér és Baranya megyékben kényszerültek munkát vállalni.

 

Ebben a szinte kilátástalan helyzetben, amikor a német hadsereg a franciaországi bevonulásra készülődött, a MAORT (Magyar Amerikai Olajipari Rt.), Lovászi, Kútfej és Tormafölde határában kiváló minőségű kőolajat talált. Az első termelő kutat 1940. december elsején állították üzembe. Szűk egy év alatt a térségben 22 kutat mélyítettek, és valamennyi sikeres volt. A termelés üteme dinamikusan nőtt. Hamarosan felépült a két falu között az üzem is, mellette pedig egy önálló olajos lakótelep. A kemp - ahogy a telepet nevezték – külön világ volt. Két emeletes, úgynevezett „pontházak” épültek. Lakások és boltok (cipő bolt, hús bolt), szociális létesítmények (orvos, fogorvos, gyógyszertár), utak, közvilágítás és gázvezeték, iskola, strand, sportlétesítmények (futballpálya öltözővel, tekepálya, teniszpálya), kultúrház, kápolna épült. 

 Tájcsnekné Marton Éva

Szinte a végső pillanatban jött a csoda: a föld mélyén rejtőző olajat tárt fel a magyar olajipart megteremtő Magyar-Amerikai Olajipari Részvénytársaság. 
Előbb Lovászi majd Kútfej határában is kőolajat és földgázt találtak.

A mező felfedezésére 1940-ben került sor az ország akkori első jelentős kőolajmezőjének, a budafai kőolaj- és földgáz-előfordulás megismerése után három évvel.

Az L-1 kút fúrása 1940-ben


Az első termelő olajkút, L-1 jelű, 1940. december 1-én állt üzembe. Néhány nappal később, 1940 decemberében már az L-2 és L - 3 jelű kút is termelt. Egy év alatt 22 fúrást mélyítettek és valamennyi sikeres volt, mindet termelésbe lehetett fogni. A termelés lendületesen nőtt, hamarosan felépült az üzem a két falu közé.
Hatására alapvetően megváltozott a környék arculata, a helybeli és a környező falvakban élő emberek élete. Vonzáskörzetének nagyságát jellemzi a Lovászi Kőolajtermelő vállalat fénykorának ingázóiról szóló összefoglaló 1960-ban. A helyben dolgozó ipari keresők száma: 1352 fő volt.

Az olajipar megjelenésével a falvak is lassan fejlődtek, a munkaalkalmak növekvő száma miatt. Az olajipar sok, magasan kvalifikált és fegyelmezett munkaerőt igényelt. Nagy számban jöttek ide az ország minden részéből, de helyből és a környéken élők közül is igen sokan helyezkedtek el az “üzem”-ben. A szénhidrogénkincs csökkenésével, majd a rendszerváltás utáni változásokkal a foglalkoztatottak létszáma visszaesett. A több cégre bomlott vállalat után legnagyobb foglalkoztatóként az OILTECH Kft maradt a községben. Ők folytatva korábbi tevékenységüket, továbbra is az olajipar műszaki kiszolgáló bázisaként működnek.

A “kemp”, ahogy az amerikaiak nevezték a lakótelepet, külön világ volt. Lakások és boltok, szociális létesítmények és utak, közvilágítás és gázvezeték - minap még nyomorban élők számára valódi urbanizációs forradalom. A MAORT támogatta az oktatást is, iskolát épített. Az utód vállalatok is nagyon jelentős összegekkel támogatták az óvodát, az általános iskolát, a helyi szakmunkásképzőt (ez később megszűnt).


A lovászi strand 1954 óta évtizedekig szabadidős és sportprogramokkal szolgált. Az 1950-ben átadott Olajbányász Művelődési Ház egy időben a megye legnagyobb kulturális intézménye volt; ma is 32 ezer kötetes könyvtárat, mozit és több klubot működtet.

Bolthálózata jó. Még a MAORT időkben épült a “Kantin”, amelyben étterem, mulató, fagylaltozó, kenyérbolt, húsbolt, ruhabolt, élelmiszerbolt valamint az emeleten leányszálló volt. Jelenleg is itt vannak a szakboltok, italbolt, étterem és szálló.

Az olajtermelés az 1960-as években érte el a maximumot. Akkor több mint 400 kutat fúrtak. Egy időben, Lovásziban volt az olajipar igazgatási központja is. A lovászi olajosok tárták fel és indították be a nagylengyeli mezőt, s az itteni szakemberek bázisát adták az alföldi olajipari szakembergárdának. Amikor a szénhidrogén-termelés csökkenni kezdett, sokan elköltöztek a dinamikusabban fejlődő területekre. Ez a folyamat felgyorsult a rendszerváltás után, amikor a korábban egységes olajipari vállalat felbomlása után egymással kooperáló részekre bomlott.

 

 
A kút körül kialakított emlékpark napjainkban

Önkormányzat

Egyebek

Turizmus

A megjelent cikkekhez regisztrált felhasználóink hozzászólhatnak, kifejthetik véleményüket. Annak érdekében, hogy ez kizárólag az írott és íratlan erkölcsi normáknak megfelelően történjen, az írásokat ellenőrizzük. A moderátor a honlap erkölcsi normáiba ütköző, sértő tartalmak nyilvánosságát megszüntetheti, így

 

  1. Az általánosan elfogadott normákba ütköző bejegyzéseket.
  2. Hatályos jogszabályba ütköző („jogsértő”) tartalmat.
  3. Valós személyes adatokat (például: lakhely, munkahely, stb.) közlő, vagy egyéb személyiségi jogokat sértő cselekményt megvalósító tartalmakat. (Kivételt képez, ha a felhasználó saját személyes adatait önként teszi közzé.).
  4. Alpári, illetve agresszív, fenyegető hangnemű, durva, kirívóan és indokolatlanul közönséges megnyilvánulást, amely így zavarja. vagy veszélyezteti a kulturált párbeszédet, vitát.
  5. A jó ízlést sértő, gyűlöletkeltésre vagy megfélemlítésre alkalmas témájú bejegyzést, illetve az ilyen témájú weboldalakra mutató hivatkozást tartalmazó bejegyzéseket.
  6. Másokat, különösen az egyes felhasználókat sértő, lejárató véleményeket - személyeskedést - tartalmazó hozzászólásokat, különösen, amelyek a blog valamely felhasználójának kirekesztésére irányulnak.
  7. Más felhasználókat vallási, etnikai, világnézeti, vagy egyéb szempontból sértő tartalmakat.
  8. Témaidegen (offtopic) bejegyzéseket, amelyek a folyamatos társalgást feltűnően, szándékosan akadályozzák, zavarják.
  9. A nyereségorientált terméket, vagy szolgáltatást hirdető tartalmakat.
  10. A duplázást, adat többszörözést.
  11. Azon bejegyzéseket, amelyek technikai vagy tartalmi szempontból veszélyeztetik az üzemeltetést, így különösen a törölt hozzászólások visszamásolását, törölt felhasználónév újraregisztrálását, illetve olyan felhasználónév regisztrálását, amely egy korábban törölt névre emlékeztet. Azonos megítélés alá esnek a fórumot elárasztó, hasonló tartalmú hozzászólások, akár egy cikken belül, akár több cikk hozzászólásaiban.
  12. E-mailben megküldött felszólítás után törölhető az a felhasználó, aki felhasználói névként:
    a.) más jogos és méltányolható érdekeit sértő nevet
    b.) obszcén vagy trágár kifejezést, 
    c.) rasszista, mások lelkiismereti-, vallási-, nemzeti-, nemzetiségi hovatartozását gyalázó vagy sértő kifejezést, 
    d.) emberiségellenes ideológiákra, vagy ilyenekkel kapcsolatos  intézmények, vagy személyek, illetve terroristák, terrorszervezetek neveit, elnevezéseit, vagy rövidítéseit, vagy rájuk utaló nevet, kifejezést, vagy rövidítést 
    e.) burkolt vagy nyílt reklámhordozó kifejezést,
    f.) a Blogon már létező, vagy ahhoz a megtévesztésig hasonlító nevet,
    g.) az Üzemeltető jogos érdekeit, vagy jó hírnévhez fűződő jogait sértő nevet, elnevezést használ.

A felújított templom

Kútfej története során 1944-ig a tornyiszentmiklósi plébániához tartozott. A MAORT 1940-ben kezdődő olajipari tevékenysége folytán a község életében lényeges változás kezdődött el. A község közvetlen közelében nagyon gyorsan felépült egy olajipari lakótelep és a lakosság száma erősen megemelkedett, így egyre nagyobb igény jelentkezett egy helyi plébánia létrehozására.

 

1944-ben Kútfej – Lovászi néven expozitúra létesült. A község első lelkipásztora 1944. szeptember 1-től 1955. szeptember 1-ig Falusi József volt. Mivel a községben sem templom, sem plébániaépület nem volt, 1944-ig a pap a tornyiszentmiklósi plébánián lakott. A MAORT még ez évben épített egy paplakást a lakótelepen és megindította a templomtervezést az akkori plébános aktív közreműködésével. Sok szép modern terv készült. Az egyiken például templomtoronyként egy használaton kívüli fúrótornyot képzelt el a tervező. Az építkezés megkezdését hátráltatták egyrészt a háborús körülmények, másrészt az a tény, hogy a két község (Lovászi és Kútfej), valamint a Lakótelep lakói nem tudtak megegyezni abban, hogy hol épüljön föl a templom. A kútfeji emberek a falu temetője mellett, a Lovásziak a két község között képzelték el a leendő Isten-házát.

 

Szükségmegoldásként az olajipar vezetői felajánlották az ipartelepen lévő üresen álló fúrómesteri iskola nagytermét. Itt alakítottak ki egy szükségkápolnát.

A rendszerváltás után azonban hamarosan el kellett hagyni ezt a helyiséget. Erről az időszakról így ír Falusi plébános úr: „Ekkor leginkább a Lovászi falubeli kápolnában miséztem, de miséztem a kútfeji temető feletti erdőben lévő nagy fabódéban, nyílt ég alatt az erdőben, és magánházban.” Kútfej vezetősége felajánlotta a templomépítés céljára a község és a lakótelepi rész között lévő, valamikor téglaégetőnek használt, elhanyagolt területet. Az építkezésről határozat is született. A korábban készült tervek kivitelezését a Letenye Járási Építési hatóság nem engedélyezte. Hosszas könyörgések eredményeképpen egy torony nélküli „imaházat” engedtek építeni. A munkálatokhoz a falu lelkes népe az építési engedélyen kívül semmiféle hivatalos segítséget sem kapott. Az egyházi hatóság is csupán 3.000 Ft-tal tudott hozzájárulni a templom építéséhez. A kútfeji és a lakótelepi hívek, élükön szeretett plébánosukkal hatalmas lelkesedéssel, óriási áldozatvállalással, mind anyagiakban, mind kétkezi munkával létrehozták az imaházat. Sok esetben a nagy munkához szükséges anyagot is maguk vitték. Kár, hogy erről az összefogásról nem készültek fényképek. Csodálatos lehetett például, amikor egy kora reggelen egyszerre 30 szekér indult útnak, hogy a tormaföldei téglagyárból téglát fuvarozzon.

 

Nem hivatalosan a helyi olajipari vállalat munkásigazgatója is segítette a munkát. A tetőhöz villanyoszlopokat adott, a vállalati vízvezetékről használták az építkezéshez a vizet, beszerelték a gázt és a villanyt, amelyet ráadásul térítésmentesen lehetett jó ideig használni.

A tényleges építési munka 1949. október 23-án kezdődött el és még ez év december 8-án, Szeplőtelen fogantatás ünnepén mondta el az első szentmisét Falusi plébános úr. Igaz, hogy ekkorra még csak az oltár körüli részt vakolták be. Az éppen csak tető alatt lévő templomot éjjel-nappal gázzal fűtötték, így karácsonyra elkészülhetett a teljes belső vakolás. Az ünnepen szerény körülmények között áldotta meg az akkori plébános a nem teljesen kész templomot. Sajnos ő a munkálatok befejezését már nem tudta megvalósítani, mert időközben elhelyezték Lovásziból. Utóda Horváth János nem kisebb lelkesedéssel befejezte, sőt tovább szépítette a hívekkel az Isten házát.

 

A templom felújításának szükségessége és bővítésének gondolata az 1990-es évek elején fogalmazódott meg először. A gondolat akkor öltött testet, amikor az 1998. februárján újjá alakult egyházközségi vezetőség – jelenlegi plébánosunkkal, Végi Csabával – a lakosság véleményét kikérve úgy határozott, hogy Boa Árpád társadalmi munkában készített terve alapján a templom felújítását és bővítését megvalósítja. A felterjesztett tervet a szombathelyi Püspöki Hivatal is elfogadta, sőt a plébános úr vezette egyházközségi és önkormányzati küldöttség 2 millió Ft támogatást kapott Dr. Konkoly István megyés püspök úrtól. A megyei és a helyi önkormányzat 450-450 ezer Ft-tal járult hozzá a kiadásokhoz. A többi költséget a hívek és a helyi vállalkozók adománya fedezte. Ezek után kezdődhetett meg az építés szervezése. A falu népe nagy lendülettel és tenni akarással látott hozzá 1998 tavaszán az építkezéshez. Több szakember és vállalkozó is társadalmi munkában végezte el a teendőket. A helyi lakosság példamutató összefogásával és áldozatvállalásával 1999 tavaszára sikerült megvalósítani ezt a nemes célt. Így a templom harangtoronnyal, szentéllyel, cserkész helyiséggel és egy vizes-blokkal bővült.

 

Templomunkat ünnepélyes keretek között Dr. Konkoly István megyés püspök úr 1999. június 12-én szentelte fel. Immár új harang zengő hangja hívja a munkában megfáradt híveket vasárnaponként testi-lelki megújulásra.

Boa Márton

 

 

Képviselő testület

Léránt Ferenc polgármester

Testületi tagok:
András Csabáné
Cseke Lászlóné
Kondákor Zsolt
Kovács Ferenc
Parragi Attila
Varga László

Települési adatok

2017. január

0-17 éves 166
18-59 éves 676
60-99 éves 342

Részletes adatok...


Állandó lakosok

2017. jan. 1. 1 184
2016. jan. 1. 1 178
2015. jan. 1. 1 188
2014. jan. 1. 1 206
2013. jan. 1. 1 226
2012. jan. 1. 1 234
2011. jan. 1. 1 241
2010. jan. 1. 1 237
2009. jan. 1. 1 250
2008. jan. 1. 1 272
2007. jan. 1. 1 271
2006. jan. 1. 1 273
2005. jan. 1. 1 262
2004. jan. 1. 1 281
2003. jan. 1. 1 307
2002. jan. 1. 1 329
2001. jan. 1. 1 346
2000. jan. 1. 1 344

Bunkerlátogatás

 ovohely

Kedves látogatóink számára lehetőséget biztosítunk a légópince idegenvezetéssel történő látogatására. 

Felnőtt belépő: 500 Ft/fő
Diák és nyugdíjas: 300 Ft/fő;
6 éves korig ingyenes
10 főtől csoportoknak: 400 Ft/fő
 
Jelentkezés: lovaszionkormanyzat(a)gmail.com
Joomla templates by Joomlashine