Látnivalók

Látnivalók (4)

Az idelátogatók mindig rácsodálkoznak a nagyterem karzatának reliefjére Alkotója Vörös János szobrászművész (1897-1963) az olajipari dolgozók mindennapjainak állított művével emléket. Láthatjuk munka, illetve szabadidős és sport tevékenység közben is a munkásokat és családjukat. A mű modelljei valós személyek, itteni embereket mintázott meg. Igyekeztünk a még élőktől megtudni a részleteket, így most már mód van arra, hogy az utódok is megismerhessék nagyapáik fiatalkkori tevékenységét.

Karzat000

Alsó képünkön az egyes alakokra kattintva több részletet is meg tud figyelni.

 Mozaik 01 Mozaik 02 Mozaik 03 Mozaik 04 Mozaik 05 Mozaik 06 Mozaik 07 Mozaik 08 Mozaik 09 Mozaik 10 Mozaik 11 Mozaik 12 Mozaik 13 

 

Vörös János (szobrászművész)

"Én Istenfélő, Hazaszerető Művész Ember vagyok". 
 
Voros Janos 1897.jpg
 Vörös János (1897-1963)

VÖRÖS János (Csabrendek, 1897. január 29. – Nagykanizsa, 1963. február 23.) szobrászművész.

Élete

Vörös János (1897-1963) Csabrendeken született hatgyermekes paraszti családban. A polgári reál iskolát Sümegen végezte. Géplakatosnak tanult, majd a MÁV Gépgyárban kezdett dolgozni. Lemezhulladékokból készítette első dombormű portréit. Látva tehetségét,vezetői kiemelték és műszaki rajzolónak tették. Munkatársai biztatására jelentkezett a Képzőművészeti Főiskola szobrász tagozatának előkészítőjére, ahol Bory Jenő tanítványa. Később Sidló Ferencnél tanult, akinek egy ideig tanársegédje. 1928-ban mutatkozott be először a Műcsarnokban és a sajtó nagy elismeréssel írt alkotásairól. 1934-ben nagy feltűnést keltett a soproni katonai főreáliskola által, Attila hun király szobrának elkészítésére kiírt pályázatának elnyerésével. Mindenkit meglepett a betonból készült alkotás,amelyet a hűség városa nagy szeretettel fogadott. A soproni évek után a háborús állapotok nehéz anyagi helyzetbe hozták. A Zala megyei Lentiben talált munkát magának. 1943. év végén Zalaegerszegen megalakult a Deák Ferenc Irodalmi és Művészeti Kör, ahol a képzőművészeti szakosztály elnökének választották.

A II. világháború után Nagykanizsán telepedett le és itt élt haláláig, 1963. február 23-ig.
Készített: síremlékeket, portrékat, háborús emlékműveket, domborműveket, köztéri szobrokat. Sajnos néhány csak halála után került a nyilvánosság elé. Legjelentősebb alkotásának a soproni Attila szobrot tartják,amely magán viseli a kor két meghatározó művészeti áramlatának, a kubizmus és az expresszionizmus vonásait.
Szerény, szókimondó, a művészekre jellemző egyenes beszéd és a hazaszeretet jellemezte az egyéniségét. Talán mondani sem kell,hogy ez nem volt mindig jó ajánlólevél. A nagybetűs EMBERT látta meg és helyezte munkái előterébe. A hétköznapokban egyszerű, barátkozó és igen segítőkész ember volt. Méltatlanul került a feledés homályába. Alakja megidézésével most ezen szeretnénk változtatni. A második világégés után háborús emlékművekhez készített domborműveket Nagykanizsán, Zalaegerszegen, Bázakerettyén. Aztán szerződéses szobrászművésze lett a Lovászi Kőolajtermelő Vállalatnak. Ezekben a termékeny időszakokban az 1953-ban elkészült és hivatalosan 1954, január 1-től működő Olajbányász Kultúrházban tevékenykedett. Alkotásában 25 személy látható, ami a nagyterem erkélyét díszíti. A dombormű alakjai helyben élő vagy az olajiparban dolgozó személyek voltak. Műterme a munkásszálló alsó szintjén, egy nagyobb méretű szobában volt. Itt kapott helyet később a húsbolt, ami a mostani Önkormányzati Turistaszálló földszintjének keleti oldalán volt található. A megmintázandó modelleket beosztás szerint fogadta a művész. Volt köztük sportoló, nép- és balett-táncos, színjátszó, gyermek, tervező és gépszerelő. 1956-ban készült el a teljes alkotás, amely a jövőbe néző erőt és értelmet sugárzó embert helyezi a középpontba.

A 2017-ben elhunyt Alsó József 2006-ban beszélt Vörös Jánossal kialakult barátságukról. A művész lovászi évei alatt sokszor meglátogatta az Alsó családot otthonában. Józsi bácsi maga is amatőr szinten festegetett, így volt miről beszélgetni. Vörös János egy plakettel ajándékozta meg 1956-ban. Csapó Anna, Lovásziban dolgozó technikus (1954-56) szeretettel gondol ma is vissza a mindig jó kedélyű művészre. Őt a nagykanizsai műtermében mintázta meg.

1953. december 21-én avatták a Lovászi Kõolajtermelõ Vállalat új létesítményét, az Olajbányász Mûvelõdési Házat. 1954. január 1-én kezdte meg mûködését, a megye akkori legnagyobb és legkorszerûbb mûvelõdési intézménye. Hamar népszerûvé vált az üzem dolgozói és a község lakói körében. Sorra alakultak az amatõr mûvészeti csoportok, illetve itt találtak új otthonra a már mûködõk, mint a fúvószenekar, színjátszó csoport. Megalakult a néptánc csoport, az énekkar. Helyet kapott az épületben a modellezõ szakkör, az újítók klubja. Rendszeressé váltak a Déryné Színház vendégjátékai, a "Gördülõ Opera" elõadásai.
A mûvelõdés felfelé ívelõ korszaka egészen addig tartott, amíg az olajipar meghatározó szerepet játszott a község életében.
Az olajipar lassú kivonulásával megszûnt a mûvelõdési ház "aranykora", egyre kevesebb jutott felújításra, korszerûsítésre, és a tartalmi munkára. Az itt élõk a nehézségek ellenére is, magukénak vallják az intézményt, és az adott kor lehetõségeit kihasználva éltek is vele. Változó világunkban a mûvelõdési ház sajátos eszközeivel, lehetõségeivel, alkalmazkodott azokhoz az igényekhez, melyek a fenntartók és a házat látogatók részérõl felmerültek. A 70-es években erõteljesebben mutatkoztak tevékenységünkben az üzemi és ifjúsági rendezvények. A 80-as évek végétõl egyre inkább a községben élõk igényeinek kiszolgálása került elõtérbe, az üzem leépítésével megszûnt a korábbi kötõdés.
A mûvelõdési ház fenntartója továbbra is a MOL RT, de a fenntartáshoz, mûködéshez 1994 óta egyre jelentõsebb segítséget nyújtott a Községi Önkormányzat is míg végül kivásárolta, így saját tulajdonba került, a fenntartás minden nyűgével együtt. 
Ma lényegesen kevesebb kisközösség mûködik intézményünkben, mint az "aranykorban".
Az 1977-ben megszûnt néptánc csoport után, több mint 19 év elteltével van ismét néptánc a mûvelõdési házban. Igaz, ez most két korosztályos gyermekcsoport, 34- és 18 fõvel, Cserti Anikó pedagógus vezetésével.

A ház 45 éves történetében többször is mûködött a népi díszítõmûvész, vagy kézimunka szakkör, 1982 óta a legrégebbi mûködõ kiscsoportunk, melynek foglalkozásain az ügyes kezû asszonyok, lányok megismerkedhetnek a népi hímzéssel, kézi szövéssel és a gyöngyfûzéssel.
Évente kiállításon mutatják be elkészült munkáikat, de több alkalommal eljutottak munkáik megyei és országos kiállításra is. 
Míg a kezdetekkor a fiatalság jellemezte községünket, a 80-as évek elejére egyre több lett a nyugdíjas korú lakosság száma a településen, a fiatalok nagy része elvándorolt. Már a 70-es évek közepén voltak kísérletek a nyugdíjas-klub létrehozására, folyamatos mûködésük 1982-ben kezdõdött meg. A nyugdíjas-klub közel 40 fõvel kezdte mûködését Jordanics Antal vezetésével. Az elmúlt 16 évben számtalan közös kirándulás, színházlátogatás, nyugdíjas klubtalálkozó, és sok-sok elõadás emlékét õrzik. Természeténél fogva a klub tagsága változik, új nyugdíjasok jönnek, a régiek közül sokan itt hagynak bennünket, és már csak a temetõben látogathatjuk õket. A klub tagjainak száma 30-50 fő között változik, napjainkban egyre nagyobb aktivitással.
A mûvelõdési ház igazi profilja, a kisközösségek mûködtetésén kívül mégiscsak a rendezvények szervezése, rendezése.
Míg a 80-as évek közepéig elsõsorban a politikai jellegû rendezvények domináltak, állami és társadalmi ünnepek formájában, addig ez a fajta rendezvény szinte teljesen megszûnt. Pedig ma is vannak állami ünnepeink!
Ma már anyagi lehetõségeink nem engedik meg, no meg az érdeklõdés sem akkora, hogy neves elõadómûvészeket lássunk vendégül. A teljesség igénye nélkül álljon itt azok névsora, akikkel személyesen találkozhattak a falu lakói: Szirtes Ádám, Szemes Mari, Pécsi Ildikó, Sztankay István, Schütz Ila, Psota Irén, Mikó István, Juhász Jácint, a könnyûzene hazai képviselõi közül Koós János, Aradszky László, Korda György, Komár László, Soltész Rezsõ, az Apostol, a Neoton együttes. A kabaré két kiválósága Hofi Géza és Sas József, és sorolhatnánk a sort.
Ma már jóval kisebb az igény azokra az ismeretterjesztõ elõadásokra, melyek nélkül elképzelhetetlen volt egy mûvelõdési ház programja. Ezen programok keretében olyan országosan ismert személyiségeket ismerhettünk meg személyesen, mint Dr Czeizel Endre, Gárdos Miklós, Bernáth György, Oltványi Tamás, vagy a filmrendezõk közül Kovács András, Bacsó Péter.
A rendezvények sajátos részét alkotják az általános iskolával közösen megvalósított gyermek programok.
Ezek mind a mai napig fennmaradt hagyományos rendezvények. Rendhagyó tanítási órák, gyermekszínházi és bábelõadások. Gyermekfarsang, Mikulás-est, Fenyõünnep és természetesen a Gyermeknap.

A belső tereket stukkó díszítésekkel tették szebbé. Külön figyelmet érdemel a nagyterem erkélyének reliefje, amely a közösségi élet eseményeit mutatja be. Alkotója Vörös János szobrászművész (1897-1963).

Bear-lak Macimúzeum

A község lakói közül nagyon sokan ismerik és szeretik Hermán Ágnest, aki egy különleges gyűjtőszenvedélynek hódol. Játékmaci gyűjteménye lassan kitöltötte lakását, egyre nehezebbé téve az egyre gyakrabban érkező újabb jövevények elhelyezését.

Hermán Ágnes


 Ezen az egyre tarthatatlanabbá váló helyzeten segített az Általános Iskola épületében az üresen álló szolgálati lakás, ahol végre minden kis macinak jutott elegendő hely, hogy a látogatók megcsodálhassák őket. Hiszen elmondható, hogy a világ minden tájáról érkeztek mackók a gyűjteménybe és ahogy híre ment egyre gyakrabban kap ismeretlenektől is egy-egy gyönyörű példányt Ági, aki nem tud ellenállni ezeknek a kedves figuráknak.

A gyűjtemény látogatása előre egyeztetett időpontban ingyenesen lehetséges Facebook oldalukon amely elérhető erre a kis macira kattintva.

Képviselő testület

Léránt Ferenc polgármester

Testületi tagok:
András Csabáné
Cseke Lászlóné
Kondákor Zsolt
Kovács Ferenc
Parragi Attila
Varga László

Települési adatok

2018. január

0-17 éves 174
18-59 éves 652
60-99 éves 330

Részletes adatok...


Állandó lakosok

2018. jan. 1. 1 156
2017. jan. 1. 1 184
2016. jan. 1. 1 178
2015. jan. 1. 1 188
2014. jan. 1. 1 206
2013. jan. 1. 1 226
2012. jan. 1. 1 234
2011. jan. 1. 1 241
2010. jan. 1. 1 237
2009. jan. 1. 1 250
2008. jan. 1. 1 272
2007. jan. 1. 1 271
2006