Kezdõ mérnök koromban a kútjavítók akkori fõnöke, Trombitás István egyszer kiküldött egy éjszakai cementezésre. A cementezõ-agregátra várakozva beszélgettem az emberekkel. Azt mondja egyikõjük:

A 80-as években a 108-as kanyar alatti kiserdõben letelepedett egy cigánykolónia. Jól érezték ott magukat. Fürdeni feljártak az akkor még nem bekerített strandra, ott mosták ki a ruháikat, - már amikor kimosták- és azokat a strandon levõ akt-szoborra (erre mondtuk, hogy ez a legkeményebb mellû nõ Kerettyén) akasztották száradni. Csoportosan látogatták a közeli szõlõhegyen lévõ konyhakerteket, majd egy-egy borospince is megtetszett nekik: azok jobban, ahol nem noha volt a bor. Az egyre növekvõ számú panaszra a Községi Tanács nem talált megoldást, hiába szólították fel õket távozásra. A rendõrség sem tudott semmit tenni. Végülis Nagy Béla bácsi oldotta meg a kérdést: 

Papp elvtársat egy nagy fekete ZIM hozta át mindennap Lovásziból. (az emberek hullaszállítónak nevezték). Egy ilyen „ótó” elég ritkán járt akkoriban a környéken, hiszen csak miniszterek, magas rangú pártvezetõk némelyike járt egy ilyen kocsival. A Paptúrós ZIM-je is igen nevezetes kocsi volt, mert nem kisebb embert, mint Rákosi elvtársat szolgálta korábbi életében. 

A gépkocsi igénybevétele és használata mindig kiemelt téma volt a Budafai Kõolajtermelõ Vállalatnál, a BKV-nál. Egy vállalati értekezleten is errõl hallgattunk intelmeket Pap elvtárs részérõl, aki hosszasan ecsetelte a téma fontosságát, azt is részletezve, hol, kit látott kocsival flangálni, és hogy milyen csúnya dolog herdálni a nép pénzét.