Valószínű 1943-ban kitört a Kútfej községtől keletre fekvő olajkút. A kiáramló gáz, iszap, olajosvíz magasan, nagy hangerővel bömbölve harsogott. Jelezve, hogy komoly erők uralkodnak a mélységben.

A szél hatására a környék fokozatosan megváltozott. Az iszap, olajosvíz mindent elborított. A mentőegységek fokozatosan földgátakkal vették körbe a robajló kutat. Megakadályozták az olaj, iszap elfolyását, a környezet további károsodását. Közben megkezdték a műszaki mentést.

A kút alapjait megrongálta a kiáramló gáz, iszap, az acéltorony megdőlt. A kihúzott fúrószár, csőrakat összeverődve szikrákat keltett, a gáz begyulladt, lángra késztette az összegyűlt olajat. Lángjai 60-100 méteresek voltak. Nagyszerű tájékoztatást adtak az éjszakai, valamint a nappali repülőknek. Ebben az időszakban kezdődött meg Magyarország bombázása, valamint a keleti front légierővel való támadása. Olaszország déli része, Szicília kiváló repülőtereket adott az angol-amerikai légi erőnek. Lovászi, Balaton, pedig remek tájékozódási pontokat biztosított a célterület eléréséhez.

A szovjet csapatok beáramlása után megkezdődött az ország újjáépítése. Az üzemben megalakult az „üzemi bizottság” melybe tartozott az üzem gazdasági vezetése, a pártvezetés, a szakszervezet. Méltóképpen meg kellett ünnepelni a kijelölt felszabadulási napot, április 4.-t

Váltó, stafétafutást szerveztek Lovászi-Zalaegerszeg viszonylatban. Egy ponyvás teherautó volt a kísérő, amelyen a váltótársak, valamint az elfáradt futók foglaltak helyet.

A Nagyalföldi Kõolaj és Földgáz Termelõ Vállalat Szállítási Üzemegység dolgozója voltam. 1968. máj. 14.-én. 9h. 15-kor berohant egy gépkocsivezetõ és jelezte, hogy látta, hogy ebben a pillanatban, egy füstfelhõ szállt fel az 1.-es gázkútnál, robbanás kíséretében. Kértem a szállításrendezõt, hogy azonnal értesítse a tûzoltókat, én pedig az ügyeletes kocsival a helyszínre robogtam.

A nyári hétvégeken indított a vállalat ponyvás teherautót, az elvitt bennünket, Balatonra, Hévízre, majd másnap estére visszaérkeztünk. Egy ilyen úttal kapcsolatban történt, hogy megérkezésünk után, a barátommal elindultunk éjjeli szállást keresni. A helybéli henteshez betérve érdeklődtünk, tud-e ebben segítségünkre lenni. Azonnal megmutatta a különbjáratú kisszobájukat, amelyet erre a célra használtak. A szoba udvarra nyílt, egy lépcsőfoknyit alacsonyabb volt, mint az udvar. Megegyeztünk, rögtön be is költöztünk. Kis idő múlva a sánta hentes bekopogott, felajánlotta, az üzletében kapható nagyon finom töltött borjúhúst. Vettünk belőle, hiszen ez kuriózum volt ebben az időben, elkezdtük a falatozást. Átöltöztünk. Rajtam fehér ”porcelán" nadrág, almazöld rövidújjú műszálas ing volt. Nagyon büszke voltam a gyönyörűnek tartott ingemre. A hentes újra bejött és mondta, hogy nagyon finom vörösbora van azt is olcsón adja. Megkötöttük az üzletet, kifizettük.