A Nagyalföldi Kõolaj és Földgáz Termelõ Vállalat Szállítási Üzemegység dolgozója voltam. 1968. máj. 14.-én. 9h. 15-kor berohant egy gépkocsivezetõ és jelezte, hogy látta, hogy ebben a pillanatban, egy füstfelhõ szállt fel az 1.-es gázkútnál, robbanás kíséretében. Kértem a szállításrendezõt, hogy azonnal értesítse a tûzoltókat, én pedig az ügyeletes kocsival a helyszínre robogtam.

A nyári hétvégeken indított a vállalat ponyvás teherautót, az elvitt bennünket, Balatonra, Hévízre, majd másnap estére visszaérkeztünk. Egy ilyen úttal kapcsolatban történt, hogy megérkezésünk után, a barátommal elindultunk éjjeli szállást keresni. A helybéli henteshez betérve érdeklődtünk, tud-e ebben segítségünkre lenni. Azonnal megmutatta a különbjáratú kisszobájukat, amelyet erre a célra használtak. A szoba udvarra nyílt, egy lépcsőfoknyit alacsonyabb volt, mint az udvar. Megegyeztünk, rögtön be is költöztünk. Kis idő múlva a sánta hentes bekopogott, felajánlotta, az üzletében kapható nagyon finom töltött borjúhúst. Vettünk belőle, hiszen ez kuriózum volt ebben az időben, elkezdtük a falatozást. Átöltöztünk. Rajtam fehér ”porcelán" nadrág, almazöld rövidújjú műszálas ing volt. Nagyon büszke voltam a gyönyörűnek tartott ingemre. A hentes újra bejött és mondta, hogy nagyon finom vörösbora van azt is olcsón adja. Megkötöttük az üzletet, kifizettük.

A szovjet katonák harc nélkül, foglalták el Lovászit. Nem volt ágyúzás, lövöldözés.

A „buzgó mócsingok” jelezték, hogy az üzemben a munkát el kell kezdeni. A telefonközpontba mentem szétnézni, érdeklõdni, hogy másfelé mi újság van, amikor egy fegyveres orosz katona beterelt a fõmérnöki irodába. Itt már két-három ismert munkás várakozott. Megmondani senki nem tudta miért, minek is vagyunk ott, de kimenni nem volt szabad, az õr vigyázott ránk. Rövidesen már 32 fõ várakozott, mire jött a hír, megyünk segíteni az elakadt jármûveket kitolni az útra. El is indultunk Tornyiszentmiklós, majd Dobri felé. Itt valóban több kisebb híd romokban hevert, melyeket az ártéren keresztül kellett kikerülni, majd visszavergõdni a szilárd útra. Nem volt egyszerû, felázott az agyagos talaj, a jármûvek összevágták, szóval saját erõbõl ezeken nem lehetett átjutni, csak kézi erõ igénybevételével. Itt a nagy kavarodásban rövidesen felfogtam, hogy az én gyenge, gyermeki segítségem nem is ér semmit, így megkezdtem az "elszakadási hadmûveletem". Még a sötétség beállta elõtt hazatértem, kíséret és engedély nélkül.

A gazolinról tudni kell, hogy az egy igen gyorsan illanó, benzinnél is könnyebb fajsúlyú folyadék, az olajat oldja. Olajjal szennyezett munkásruhát percek alatt lehetett foltmentesen kitisztítani. A gazolin beszerzése nem okozott gondot. Csak a tartály oldalán kellett megnyitni a csapot, alátenni a vödröt, elzárni a csapot, ha tele lett a vödör, nem volt szükség, sem engedélyre, sem különféle adminisztrációra. Mindezt tudta a Duci is, - sajnos így múlt időben! Szerettük, nagyon rendes fiú volt.