Minden hét végén rendszeresen hazajártam, Kútfejre, természetesen édesapám segítségével, aki, ha tudott, úgy küldött teherautót Kanizsára, hogy bennünket haza tudjanak vinni. A gépkocsivezetők ismertek bennünket, ha megláttak, már hívtak is, hogy szálljunk be. Persze igen gyakran csak a "dohányzó"-ban –a kocsi platóján - jutott hely, hidegben, esőben, fagyban, de tudtam, hogy a tudást nem adják "ingyen".

A gazolin telepen volt egy nagy kazánház. Itt üzemelt több nagyteljesítményű gáztüzelésű kazán. A gőz felhasználás tetemes volt, így minden kazán teljes energia termelésre lett késztetve. Maga az épület nem szilárd falazattal készült, hanem hullámpala fedéssel, az oldalak pedig pala lemezekkel borítva. Az ajtók síneken eltolhatóan szerelve. Nem kellett szigetelni, mert a kazánok ontották a meleget, nyáron meg tárva nyitva volt minden. Ha fújt egy kis szél minden része zörgött, vihar esetében úgy érezte a benne tartózkodó, mindjárt összedől. Szigorú utasítást adtak ki, ha a gőz felhasználása valahol csökkenne, úgy azonnal értesíteni kell a fűtőt, aki intézkedik, a kazánok fűtését csökkenti.

Mint sorkatonát, felrendeltek Budapestre továbbképzés címén, de nem engemet képeztek tovább, hanem nekem kellett elõadásokat tartanom, a tiszteknek. Az volt az érdekes, fõleg az elsõ pár napban, hogy egy nagy tornateremben lettünk elhelyezve, három emeletes vaságyakon. Volt, aki a legfelsõ ágyról leesett, a mentõk vitték el, olyan súlyos sérüléseket szenvedett. Gondolom azt álmodta, hogy a mennyben van, de a pokolban ébredt! A katonanyelv szerint a középen húzódó út volt a "nagyhugyozó köz"!

 

A falusi fiatalok furcsa tetteit látva, csodálattal figyeltem őket. Egy-egy „bál” után a fiúk összebeszéltek, hogy akkor éjszaka kit is tréfálnak meg? Nyáron nem az istállóban hanem a fészerben, csűrben, vagy a kazalban szoktak aludni. Volt a falúban egy szerb származású, a magyar nyelvet törő, de jómódú paraszt ember, aki ha ivott azzal hencegett, hogy neki olyan lovas kocsija is van, ami egy kicsit hintó is, van rajta rugó, így nem rázza a rajta ülőket Ekként büszkélkedett "zenye kocsi féder járja".

 

A helybeli lakosok "napszámba" mentek az olajosokhoz dolgozni. A kútfeji emberek nagyon szorgalmas voltak. Akinek lovas kocsija volt az a "fogat"-tal nyert alkalmazást. Az első időszakban, fát hordtak az erdőből. A kazánokat kezdetben fával fűtötték. Ez a művelet több embernek és fogatnak adott munkát. Ezeket az embereket nem napszámra, hanem "órabér"-ben fizették. Ahány órát voltak a munkahelyen, annyiszorosát kapták meg. A fogatosok is hasonlóan kapták a bérüket.

 

Kuba Endre egykori lovászi lakos keresett meg bennünket azzal, hogy szívesen közreadná rövid írásait honlapunkon. Ezt az oldalt az ilyen történeteknek szenteljük.

 

Reméljük mások is kedvet kapnak és megosztják velünk élményeiket!

24. oldal / 24

Képviselő testület

Léránt Ferenc polgármester

Testületi tagok:
András Csabáné
Cseke Lászlóné
Kondákor Zsolt
Kovács Ferenc
Parragi Attila
Varga László

Települési adatok

2016. január

0-17 éves 173
18-59 éves 668
60-99 éves 337

Részletes adatok...


Állandó lakosok

2016. jan. 1. 1 178
2015. jan. 1. 1 188
2014. jan. 1. 1 206
2013. jan. 1. 1 226
2012. jan. 1. 1 234
2011. jan. 1. 1 241
2010. jan. 1. 1 237
2009. jan. 1. 1 250
2008. jan. 1. 1 272
2007. jan. 1. 1 271
2006. jan. 1. 1 273
2005. jan. 1. 1 262
2004. jan. 1. 1 281
2003. jan. 1. 1 307
2002. jan. 1. 1 329
2001. jan. 1. 1 346
2000. jan. 1. 1 344
Joomla templates by Joomlashine