Nyomtatás

Kutat tűzünk ki az Ökör mellett

Németh János a Budafai Kõolajtermelõ Vállalatnál volt geodéta az 50-es 60-as évek fordulóján. A Majsa Jóska vezette Mûszaki Fejlesztési Osztályon voltunk kollégák. James, -mert csak így hívta mindenki- Kerettyén közismert volt, közszeretetnek örvendett. Én is jó barátságba kerültem vele.

Egy új kút fúrását határozták el a geológusok, ennek kítûzésére kapott James megbízást. Mondja nekem, hogy na gyere öcsi, kitûzzük a kutat.

Mondom neki, oké, úgysem csináltam még ilyet. És mi lesz a dolgom, kérdezem. Mondja James: 
-Ott van a sarokban a mûszerláb, egy karó, meg egy fejsze, kapd fel ezeket, oszt hozzad. 
-Mást nem kell vinnem?
-Nem, a többit én viszem, mondja James.

Sopronban én hallgattam Sébornál geodéziát. Persze ez a tárgy nem volt erõssége az olajosoknak, és elég „hosszasan” vizsgáztam le belõle, nem sokat értettem a magas geodéziához, de ez egy másik történet. Mindenesetre azt tudtam, hogy valami mûszer azért kell a mûvelethez. De hát, nem én vagyok itt a szakember, gondoltam. 
Azt láttam, hogy James hoz magával egy szögprizmát, így nekiindultunk az ÁVÓ-s laktanya felé, elõl James lóbálva a kezében a szögprizmát, utána én az eszközökkel.

Kérdeztem hova megyünk? 
-Te csak gyere velem! mondja James.

Ahogy elhagyjuk a postát, mondja James, no egy kicsit pihenni kell. Betértünk az Ökör nevû mûintézménybe, ahol napközben is mozgalmas volt az élet, sok ismerõs beszélgetett, hörpintgetett.

James sört rendelt, majd mégegyet, és még jópárat, amitõl én meglehetõsen elszédültem, és nagyon szerettem volna mielõbb szabad levegõre kijutni.

-Oké, fiú, látom, nyûgös vagy, megyünk. 
Kezdek cihelõdni. 
-Nem kell semmi, fiú, hagyjunk csak itt a sarokban mindent.

Elindultunk a domboldalon felfelé, jómagam meglehetõsen bizonytalan léptekkel.

James megáll, körülnéz, betájolja magát, az úttól lépéssel lemér észak irányba 10 lépést, majd mondja, no itt jó lesz, ott verd le azt a karót.

Levertem, ahol mondta.
-Aztán most már menjünk haza, mert lejárt a mûszak.
No, gondoltam, hiszen ez egy egyszerû dolog, de nem hittem, hogy itt olajat fognak találni, nem lesz ott semmi. Féltem, hogy ebbõl egyszer csak még nekem is bajom lesz.
Csodák-csodájára olajos lett a kút, jó termelést kaptunk.
James igen büszke lett rá. A kitûzés körülményeirõl persze nem sokat beszélt.

Nekem azért annyit elmondott:
- Látod öcsi, így kell ezt csinálni...

 

 

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned