Történt egyszer, hogy tavasszal a műhely takarítónője telerakta virágcserepekkel az ablakokat, amelyek a munkapadok felett voltak. Ennek esett áldozatául Feri bátyánk, aki egyébként igen nagy kópé hírében állt. Ahogy belépett a műhelyajtón rögtön észrevette a változást és megszólalt:

- Micsoda gyönyörű virágokat hoztál Saroltám! - azzal már lépett is a munkapadjához és felnyúlt, hogy a virágcserepet megvizsgálja. Bár ne tette volna! A fiók félig ki volt húzva és ahogy keresztül hajolt az asztal felett, a lábával betolta. Igen ám, de a laza ruházatának köszönhetően a gatyájában lévő teljes felszerelése a fiókba lógott és azonmód be is csukódott!!!

Kikerekedett szemekkel támasztotta az asztalt, egyensúlyát vesztve csak annyi ereje volt, hogy a kezeivel is megtámaszkodjon, hogy valamennyire enyhítsen szorult helyzetén.

- Bandikám gyere segíts! - nyögte alig hallhatóan az éppen a közelben tartózkodó fiatalabb kollégának. Persze az is időbe került amíg a hívott megértette, hogy milyen szorult helyzetet kéne rendbe hoznia. Később sokszor elmesélték az öregúr kalandját, amin addigra már ő is képes volt nevetni.