A veszettség vírusára a vadon élő és házi emlősállatok egyaránt fogékonyak. Vadállatokban a fertőzés fő fenntartói a vörös rókák. Zoonózis, azaz állatról emberre terjedő betegség, humán megbetegedés azonban 1994 óta nem történt hazánkban, köszönhetően többek közt annak, hogy az állategészségügyi hatóság ’92 óta rendszeresen, évente két alkalommal megszervezi a rókák vakcinázását.

A vakcinázott területeken piros színű plakátok tájékoztatják a lakosságot az immunizációs kampányról. A csalétkeket kisrepülőgépekről szórják ki a lakott területek kivételével. A repülőgép személyzete a csalik kiszórását lakott területen kívül is szünetelteti, ha a repülési útvonalon kirándulókat, mezőgazdasági munkát végző embereket látnak.

A csalétek az ember számára kellemetlen szagú, belsejében alumínium bliszterben található az oltóanyag. A vakcina kutyára és macskára nem veszélyes, azonban elfogyasztása veszettség elleni védettséget sem alakít ki ezekben a fajokban. Annak érdekében, hogy a rókák minél nagyobb arányban egyék meg a csalétekbe rejtett oltóanyagot az érintett területeken a vakcinázás kezdetétől számított huszonegy napig ebzárlat és legeltetési tilalom lép érvénybe.

A magyarországi program az Európai Unió 75%-os támogatásával valósul meg. Az Európai Bizottság célkitűzése, hogy 2020-ra az EU valamennyi tagállamában felszámolják a betegséget. A mentesség elérésében, valamint közegészségügyi szempontból is kiemelt szerepe van a kutyák évenkénti kötelező veszettség elleni védőoltásának, emellett javasolt a nem kizárólag lakásban tartott (kijáró) macskák megelőző veszettség oltása is.

Forrás: NÉBIH