A cserépkályhával való fûtés, különösen gondos, nagy figyelmet, gyakorlatot és szakszerûséget követel. A salak eltávolítása sem egyszerû feladat. Különösen, ha iszapszénnel késztettük a meleg termelésére kályhánkat. Ilyenkor a hamu nagyon könnyen szállt, mert olyan, mint a púder, ha még meleg is, akkor az egész lakásban lehet érezni a hamu porát. A kályha füstjáratait az égéskor keletkezett korom leszûkíti, elzárja, ezt rendszeresen tisztítani kell, mert másképpen nem jó a huzat, nem ég benne a fûtõanyag, vagyis koromtalanítási mûvelet elvégzésére kerül sor.
Barátunknak ismételten "nagy bûne" lehetett, mert igyekezett a szennyes koromtalanítást elvégezni, mire a hõn szeretett párja hazaérkezik, kellemes meleggel fogadhassa, úgy, hogy már a kályha tisztítása is be legyen fejezve. De mivel õ nem egy maradi megrögzött személy, újított. Valahol hallotta az új módszert, ami nem jár a lakás beszennyezésével, ugyan akkor gyors és kényelmes is. Meg volt hozzá a szükséges eszköze, a porszívó, melyet még soha nem használt, de látta a kedvesét hogyan használta, munkálkodott benne az akarat, talán a „bûntudat”, így azonnal hozzáfogott.
A terv, a fejében már összeállt: kályha tetejét kicsit kibontani, porszívócsövet behelyezni, szennyet, kormot kivinni, ez nem sok, hamar meg van vele, majd jöhet a siker „learatása”.
A cserépkályha teteje magasan van, a padlóról nem érhető fel. Ezt az akadályt elhárította, a hokedlire tett sámlival, melyre fel tudott mászni. A kályhatetején egy kis részt kibontott, ezen a lyukon keresztül a porszívócsövét a cserépkályha füstjáratába behelyezte. Idáig minden remekül sikeresen ment, állapította meg, majd rágyújtott kedvenc cigarettájára. Türelmesen megkereste a porszívó kapcsolóját, most életében elõször beindította. Elégedetten, nagy büszkeséggel felmászott a hokedli, sámli alkotta emelvényre, irányítani a porszívó csövét. A beindított porszívó csodálatosan mûködött, a füstjáratok rendre tisztultak, sehol egy árva koromszem, lenézett a padlóra, szõnyegre, sehol egy árulkodó porszem. Hát ez pompás lelkendezett magában. Közben a cigarettája lassan a körmére égett. Mivel a hokedli, sámli együttes legmagasabb fokán élvezte munkája gyümölcsét, a cigaretta csikket nem tudta hova tenni, a szemeteshez le, majd visszamászni a csikk miatt nem érdemes, így a cserépkályha tetején képzett lyukon bedobta a kályhába.
A még működő porszívó, nem tett különbséget a bedobott és a bent képződött égéstermék között, így kiszippantotta a csikket is. A heves légáramlás hatására a csikk, izgalomba jött, felizzott, meggyújtotta a kormot, kiégette a porzsákot. A barátunk kezdte érezni a rongyégés szagát, lenézett az emelvényről, de nem látott semmit, mert a porszívó az eddig összegyűjtött kormot, hamut a kiégett porzsákon keresztül a szobába fújta. Mire sikerült az ingatag emelvényről lemászni, a nagy koromfelhőben nem találta a porszívót. Térden állva kereste meg a fránya szerkezetet, de csak sokára találta meg a kapcsolóját. Végre sikerült kikapcsolni, mire a síri csendben a szeretett felesége kétségbeesett hangja hallatszott: Apukám! Hol vagy? A kérdés jogosságához nem fért semmi kétség, mert látótávolság az ember orrával volt egyenlő.
A lakásban a függönyök olyanok voltak, mint a ravatalozóban, tökéletesen sugallták a gyászpompát
Az égés illata legközelebbi festésig tartósítva lett. Meglepetés túlzottan jól sikeredett. A tanulságot többen többféleképpen vontuk le!
Íme! Most is bizonyítást nyert, hogy a dohányzás nem csak a közvetlen "szívó" embernek, hanem a környezetének is nyújt el nem felejthetõ "élvezeteket"!