A „gazolin” telepen különböző nyomású gázrendszerek működtek. A gáz nyomását emberi erővel, szelepek nyitásával, zárásával szabályozták. A csőrendszerekbe beépített szabályozó szelepeket, a szabadban helyezték el. Nyolc-tíz szelep is volt egy kezelő személy őrizetére bízva. A kezelő nem hagyhatta el a felügyeletére bízott szerkezeteket. Télen-nyáron, éjjel-nappal mindig éberen ügyelt a meghatározott gáznyomások tartására. Ez az ember a szabadban mozgott, csak egy esőkabát félét viselt. A későbbiek folyamán már egy nyitott fülkeszerű építmény védte az időjárás megpróbáltatásaitól. Leülésre nem volt lehetősége, nehogy elaludjon.
A szabályozó szelepek különböző nagyságú erőt igényeltek a nyitásuk, zárásuk alkalmával. A szelepek kerekeinek forgatásához le kellett hajolni. Így a kényelmetlenné vált. Az emberi lelemény megoldotta ezt is, mert minden szelepet elláttak egy hosszabbítóval, melynek a végét felgörbítették. Ezzel a megoldással már nem kellett lehajolni, és a szelep tekerése is könnyebbé vált.
Évekig tartott ez az állapot, mire modernizálták. Emberi erő igénybevétele nélkül, megbízhatóan, pontosan működött az automatikus nyomásszabályozó.
