A csodálatos Zala

A Zalai beszéd roppant érdekes volt számomra. Különösen érdekelt a faluban lakó idős "Betyár Józsi" bácsi kiejtése: pl.: nem azt mondta, hogy "csukd be az ajtót", hanem "szögezd bé az ajtút". Bejött hozzánk a szomszéd lánya a Mariska,”tésasszony aggyon egy tőt". Szegény anyám alig tudott rájönni, többszöri ismétlés után, hogy mit is kér. Tő az ugyanis tű volt.

 

 

A falusi gyerekekkel hamar szót értettem. ők mutattak falakatot, fazárakat. Ezeket maguk faragták. Nem lehetett egykönnyen kinyitni, holott a kulcs mindig az ajtó közelében volt lerakva.

 

Csodálatos volt a hegyen épített pince, minden családnak volt, hiszen szőlővel is foglalkoztak. Mivel a peronoszpóra az ottani szőlőket kipusztította, amerikai alanyt telepítettek, a “noát”. Ezt még permetezni sem kellett, mégis termett bőségesen. A szőlő bogyója zöldes-sárga színű, inkább aprónak mondható, nagy cukor tartalmú. Szedéskor, ha alig hogy hozzáértek, a szemek lehullottak a földre, innen lehetett szedegetni. Ezért a szüretelése bosszantó volt. Mi is gyakran mentünk szüretelni. Az asszonyok szedték, mi pedig puttonyoztunk. Hogy a puttonyba több férjen, a szőlőt meg kellett "szakítani". Ez úgy történt, hogy egy erősebb faágról a gallyakat nem egészen tőből eltávolították, -megmaradt 8-10 cm.-es csonk - majd ezzel a puttonyban lévő szőlőt megnyomkodták, erre levet eresztve, tömörödött, több fért a puttonyba. Többet lehetett egyszerre elvinni. A szüretelőknek mindig nagyon finom, helyi jellegű ételeket szolgáltak fel. Estefelé a munka végeztével, a szedő edénybe, vödörbe vitték haza a szőlőt, munkabér fejében. Én különösen a darálás és préselés műveletét szerettem. A darálás fahengeres darálóval történt.

 

Kedvencem a prés volt. Még ma is csodálattal adózom a kitalálóinak, építőinek. Igazi mestermunka valamennyi. (csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy a Göcsei Múzeumban még van, hogy nézze meg. Nem beszélve arról, hogyha még talál ilyet működés közben.) A prés minden része fából készül. Abban egyetlen más alkatrész sincs. Szeg sincs. Nagy és magas helyet foglal el, de remek vele dolgozni. Be lehet úgy állítani, hogy nem kell állandóan húzogatni. Amíg a felhúzott "tuskó" le nem ér, nyomáson tartja a kipréselendő törkölyt. Így vígan lehet mellette még mást dolgozni, vagy szundikálni. A kicsorgó mustot, csövön vezetik le a pincébe, ami általában a földbe van kivájva. Így a hőmérséklet télen-nyáron csak keveset változik. A pince teteje náddal, vagy rozsszalmával, "zsúp"-pal fedett. A lecsorgó vizet kicsi "tóka"-ba vezetik, mert innen nyerik permetezéshez a vizet. A pince fala, hatalmas bárdolt fagerendákból, -sarkoknál -keresztbe illesztve, sárral tapasztva készül. Mindegyik egy remekmű!

Utoljára frissítve: 2014. május 25., vasárnap 17:43

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Tovább a kategóriában:

Képviselő testület

Lovaszi cimer

Jánosi Zsuzsanna polgármester

Testületi tagok:
Kondákor Csabáné alpolgármester
András Csabáné képviselő
Szabó Zilia képviselő
Kománovics Péter képviselő
Páli Tibor képviselő
Simon András képviselő

Elérhetőség: 06-30/237-1334

Roma Nemzetiségi Önkormányzat

Orsós Attila elnők
Orsós Attiláné eln.hely.
Orsos Klaudia képviselő

Elérhetőség: 06-30/393-7879

Települési adatok

2024. január

0-17 éves 196
18-59 éves 612
60-99 éves 348
Összesen 1 156

Részletes adatok...


 Az Önkiszolgáló Étterem menüajánlata

Étlap 2024.10.14 - 2024.10.18-ig

Étlap 2024.10.07 - 2024.10.11-ig

 

Vasfüggöny Múzeum és Bunkerlátogatás

 ovohely

Kedves látogatóink számára lehetőséget biztosítunk a légópince idegenvezetéssel történő látogatására. 

Felnőtt belépő: 1000 Ft/fő
Diák és nyugdíjas: 500 Ft/fő;

10 főtől felnőtt csoportoknak: 8000 Ft/csoport
Szünnap: vasárnap, hétfő
 
 Jelentkezés: bunkerlovaszi(a)gmail.com
+36 30 265 9614 (9:00 - 17:00)
Joomla templates by Joomlashine