Az olajkút, nem csak olajt, gázt, hanem vizet is termel. Nagyon büdös, de rengeteg oldott sót hoz fel magával. A só tehát adott volt, de közvetlen felhasználásra teljesen alkalmatlan állapotban. Ha tehát valamit meg akartunk sózni, akkor előbb emberi fogyasztásra alkalmassá tenni a sót, az olajos, igen büdös vízből ki kell választani. A nehézséget tovább fokozta, hogy a sósvizet adó kút, jelentős távolságra esett a lakásunktól. Hatalmas mosófazekakat, egyéb vízszállításra alkalmas edényeket töltöttünk meg az olajkút sós, olajos, büdös vizével. A neheze ezután következett, mert az edények nem voltak hajlandók önmagukat mozgatni, hanem a füleiket megragadva, hagyták, hogy hegynek fel, völgynek le, vonszoljuk. Lehetőleg úgy, hogy ne útközben locsoljuk meg a természet adta növényeket, mert még kipusztulnak tőle, akkor, pedig hiába cipeltük, erőnket pocsékolva. Igazi sport, nehéz atlétikai edzésnek is beillett ez a módszer, mert egyszerre jelen volt a távgyaloglás, súlyemelés, terepfutás stb.
Hazaérve a vizet a pároló üstbe öntöttük, amely alatt a lakásból locsoló tömlővel kivezetett földgáz szolgáltatta az energiát. Ezekben az időkben, a lakásokban a tűzhelyekre bedugott közönséges félcolos, behegesztett csövön, a befűrészelt rés pótolta a gázégőt. /Istenem, ha azt egy mai munkavédelmi “szakközeg” látná ijedtében nadrágot kéne cserélnie!/
Az olajos víz, órákon keresztül forrt, párolgott, illatozva a lakás előtt. A víz elpárolgása után kezdődött a nehezebb művelet, a tisztítás, szagtalanítás. Az "anyagot" tepsibe /sütőbe/ kellett átrakni, majd megkezdődött az olaj maradvány kiégetése. Addig sütöttük, amíg az olaj kiégett a masszából, nagy bűzt, füstöt árasztva. Ez volt a legkellemetlenebb művelet. A szagtalanított, de kormos anyagot, tiszta vízzel felöntöttük, tetejéről a kormos vizet - ami kevés sót tartalmazott – leszűrve, visszaöntöttük a párolóüstbe, ami a következő adaggal újra kezdte a körforgást. A már teljesen tiszta anyagot újra tepsibe téve beszárítottuk, most már a végeredmény hófehér igen finom púderhez hasonlító só lett. Ma talán a drága tengeri sóra hasonlítana.
Mi már akkor, kényszer hatására megelőztük a mai kor speciális „tengerisó” felhasználást.