Mint azt az öregek elbeszéléseiből már sokan tudták, de Tóth Sándor és később Jánosi Ferenc kutatásai is megerősítették, községünket 1919-ben megszállták a Délszláv szabadcsapatok, hogy a trianoni diktátum által kijelölt határokon túl még több területet szakítsanak ki Magyarországból. Ez nem volt egyedi eset, hiszen mindenki által közismert, hogy Balassagyarmatról a cseheket űzték ki - ezzel elnyerve a Civitas Fortissima (Legbátrabb Város) kitüntető címet, Kercaszomor pedig a Communitas Fortissima (Legbátrabb Község) címet. De ide tartozik még Sopron is, ahol népszavazással érték el a terület megmaradását, amiért a Civitas Fidelissima (Leghűségesebb Város) címet viseli.
Az emlékkő felállításával a község polgárai olyan emlékhelyet teremtettek, ahol az utódok mindig meg tudnak emlékezni őseik bátor cselekedeteiről, ugyanakkor azt is biztosítja, hogy tetteik nem merülhetnek feledésbe a későbbi generációk számára, hiszen az egykori hősök közül már senki nem él. Ha nem tesszük meg ezt a lépést, akkor ahogy kihalnak azok a nemzedékek akik még közvetlen kapcsolatba kerülhettek velük, hősies fellépésük lassan a múlt homályába veszne.
Ma egy rövid ünnepség keretében került sor az emlékhely Végi Csaba plébános általi megáldására, majd ezt követően elhelyezték a megemlékezés koszorúit a kő talapzatánál.
A kő útja
Az ötlettől a megvalósításig nagyon sokan segítettek az emlékmű elkészültében. Ezúton is köszönjük segítségüket. Az itt következő néhány felvétel a kőbányától a felállításig mutatja be a kő útját. A kő megfaragását és az emléktáblát Sin Árpád készítette.
Hűség és hazaszeretet példája
Az első világháború végén és a gyászos emlékű trianoni békeszerződést megelőzően a Muravidék még Magyarországhoz tartozott. Földrajzilag Vas és Zala vármegye részei voltak. Lovászihoz legközelebb a térség központi településének számító Lendva helyezkedett el. Ez a vidék döntően magyarok lakta területnek számított évszázadok óta. A Mura jobb partján a horvát anyanyelvű lakosság alkotott nagyobb hányadot. A háborúból kiábrándult és a frontról megszökött délszláv katonák az erdőkben bujkálva várták az eseményeket. Ők voltak az úgynevezett zöld káderek. A helyi szájhagyomány csak "szerbek"-ként említik őket. Több alkalommal betörtek az akkori Magyarország területére és fosztogatva, erőszakoskodva félelemben tartották a lakosságot. Ezek az események 1919 augusztus hónaptól felerősödtek és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság a későbbi Jugoszlávia egyre nagyobb területet szeretett volna megszerezni hazánkból. Terveik között szerepelt egy folyosó (korridor) ,amely lehetővé tette volna a déli és az északi szláv államok közötti átjárást Jugoszlávia és Csehszlovákia között. Ennek érdekében kiterjesztették a határvonalat a Kerka folyóig Tornyiszentmiklóstól egészen Szentgotthárdig és innen tovább. Ez azt jelentette, hogy a mi falunk Lovászi is az idegen állam fennhatósága alá tartozott volna. Ezt az elképzelésüket proklamációban olvasták fel a település lakóinak. Bátor őseink, akik a frontról hazahozták fegyvereiket ebbe nem tudtak belenyugodni. Fegyveres harccal először a község temetőjénél lévő őrbódétól űzték el őket,majd a hegy tetején lévő kápolnától is. Ekkor 1919-et írtunk. A történelemből ismerjük Balassagyarmat példáját ahol szintén fegyverrel kergették ki a cseh hódítókat, amiért később a legbátrabb város címet kapta. (Civitas Fortissima) A vas megyei Kercaszomoron hasonló események történtek. Ők a legbátrabb község Communitas Fortissima elismerésben részesültek. Most 2014. március 22-én emlékművet avatunk a lovászi hősök tiszteletére, akik megmentettek egy darabka Magyarországot. Nagy büszkeséggel tölt el bennünket zalaiakat, Lovásziakat, hogy a hazaszeretet ilyen szép és nemes példája nálunk is megtörtént. Az emlékezés nem valaki(k) ellen szól, hiszen ma már hála istennek a határok szimbolikusak Mindenkinek, de elsősorban a fiataloknak szeretnénk a múlt eseményeit példaképp felmutatni.
Jánosi Ferenc