Szombat lévén, tisztálkodni kezdett, a pulóverján egy kis olajfolt virított, hát hozzáfogott az eltávolításához. A műszerész műhelyben dolgozott.

Miután a pulóvert kimosta egy vödör gazolinban, kitette az ajtó elé száradni. A pulóverből az olajfolt annak rendje-módja szerint a gazolin által el lett távolítva. A sípszó jelezte a munkaidő végét, Duci úgy ítélte meg, hogy a gazolin is végzett az olajfolttal, így behozta a száradó pulóvert, magára kapta, irány a kijárat, de előbb még rá kellett gyújtani, és itt volt a végzetes hiba, azt sem olvasta el, hogy a „nyíltláng használata, és a dohányzás szigorúan tilos”! A pulóverből még nem párolgott el minden gazolin! Tüzet fogott a tisztára mosott pulóver! A műhelyben volt még több tűzveszélyes anyag! Ez most már rögtön eszébe jutott! Kirohant a műhelyből. Ott nem is fogott tüzet semmi sem! Üzemi kár sem keletkezett.

Duci az ajtó előtt a fűben, porban lefeküdt, forgolódott. Látta ezt az egyik gépkocsivezető, azonnal egy pokrócot terített rá, így sikerült rövidesen eloltani. Azonnal az orvosi rendelőbe vitték. De itt sem volt szerencséje! Az orvos sehol! Nem volt található!

Egy ápoló kezdte meg az ellátását, ekkor értem én is a rendelőbe. Tetőtől-talpig végignéztem. A derekától lefelé, teljesen sértetlen volt. A szemöldöke, kissé megpörkölődött, a háta és a melle úgy nézett ki, mint aki erős napsugárzástól leégett. A vékony bőr rétegekben kezdett hámlani, hólyagosodni. Először még jól érezte magát, hallani sem akart a kórházi ápolásról, majd a kezelés közben fázásra panaszkodott, holott nagyon is meleg volt. Édes apám azonnal intézkedett, Ducit a Kanizsai kórházba szállították. Sajnos a 13.-ik napon elvesztettük. Letenyén van eltemetve!