Az egykor Kisberki résznek nevezett területen a község legmélyebb helyén az úgynevezett „Hottó”-n jelölték ki a Lovászi 94. számú fúrási pontot.
Ebben az időben bombázták az ország belső részét, és mint mindenhol, itt a fúrás környéki falvakban is légiriadós állapotok voltak. Ez azt jelentette, hogy a lakosság pincébe, óvóhelyre vonult, a berendezésnél dolgozó emberek a közeli koromgyári kiserdőbe menekültek. (Ez a 94-es kút egyébként a laktanya kerítésének északi felén az út túlsó oldalán található.)
Tehát légiriadó! Ilyen alkalommal a toronynál csak a kazánfűtő maradt, aki a minimális gáznyomást biztosította. A fúrás művelete állt, csak üresen forgott a fúró, lassan dolgoztak a szivattyúk is. Valamilyen okból kifolyólag azonban a gőznyomás leesett. Feltételezhetően elgázosodott az iszap a bejövő gáz miatt, és így alakulhatott ki az a kitörés, ami a későbbi bonyodalmakat okozta.
A kútkitörés következtében a kitóduló gáz begyulladt és olyan hatalmas lángcsóva keletkezett, ami Lentitől kezdve bevilágította éjszakánként az egész Kerka völgyet. Természetesen a gyerekek nagy örömére, mert késő estig rugdoshatták a labdát. A felnőtteknek persze más problémájuk volt. Légoltalmi elsötétítés parancsát hirdették ki az egész országban, itt pedig egy hatalmas fénycsóva ragyogta be a vidéket. A feladat egyértelmű, minél előbb el kell oltani a tüzet.
Buda Emő bányamérnök 1991-ben az „Olaj- és gázkitörések Magyarországon” című Lovásziban megtartott előadásában elmesélte: amikor egy alkalommal Amerikában belföldi repülőjáraton utazott, beszédbe elegyedett a pilótával, aki elmondta, hogy a II. világháborúban bombázó repülőként Budapestet támadta, és ez a lángoszlop volt a támpont az Olaszországból felszálló gépeknek.
És a tűz csak égett tovább, éjjel-nappal. A szakemberek összedugták a fejüket, vajon miként lehetne megszüntetni ezt a problémát. Először a kút környékét földgáttal vették körül, majd fokozatosan vízzel töltötték fel. Erre az ácsok fából tutajt készítettek és ráhelyeztek több száz kilogramm ekrazitot. Ennek a feladata volt, hogy a robbanás hullámainak következtében a tüzet eloltsa. A tutajt drótkötéllel a lyuk közepére húzták és kábellel végezték el a robbantást.
Sajnos a következő napokban a kút ismét belobbant, ugyanis a gázzal érkező törmelék szikrát vetett. Még négy alkalommal ismétlődött meg a leírt eset, aminek az lett a következménye, hogy a falu házainak ablakai szinte egytől-egyig mind kitörtek a robbanások erejétől.
Idő közben az óriási hőtől a fúrótorony összeomlott. Utolsóként Lukács József lovászi lakos mászott le a torony vasszerkezetén, de mire leért, az olajos maszattól alig ismerték fel társai. A mentőkosarat ugyanis éppen az előző nap vitték be javítani az üzem műhelyébe.
A fúrólyuknál keletkezett kráteren keresztül egyre több homok hagyta el a föld mélyét, ami miatt ez a rész végül is beomlott. A kút önmagát pusztította el, l944. december 3-án.
Ez az eset sajnos a mező további életét is negatívan befolyásolta, olyan gázátfejtődés következett be a mélyben, ami a későbbiekben több meglepetést is okozott a rétegekben. 1946-ban ennek eredményeként az L-110-es, majd 1949-ben az L-150-es, illetve az L-453-as, L-308-as kutak kitörése is ennek a gázátfejtődésnek a következményei voltak.
Jánosi Ferenc
