Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság
2021. augusztus

1. A védelemre tervezett terület elhelyezkedése és főbb jellemzői

A Kerka a Mura folyó legjelentősebb magyarországi mellékvízfolyása, a tervezett tájvédelmi körzet területe pedig a Kerka folyóval és befolyóival, a vízfolyások völgyeivel és a közvetlenül
csatlakozó természetközeli fás és fátlan élőhelyegyüttesekkel együtt a Nyugat-Zalai dombvidék legkevésbé tagolt eróziós dombsági kistáját fedi le. A terület felszíni képe a zalai dombvidékre általánosságban jellemző erősen tagolt, dombvonulatokkal szabdalt tájhoz viszonyítva szelídebb, a dombok a síkra érve lealacsonyodva simulnak a Kerka-völgy lapos térszínébe. A terület 160-300 m tengerszint feletti magasság között váltakozik. A tervezési terület 25 település területét érinti, az országos jelentőségű védett természeti területek hálózatában pedig közvetlen összeköttetést képezne az Őrségi Nemzeti Park törzsterülete és a Mura-menti Tájvédelmi Körzet között. A védelemre tervezett terület kiterjedése 7459,077 hektár (lásd a térképvázlatot).

2. A védetté nyilvánítás indoka

A Kerka folyó és mellékvizei az eltérő mértékű szabályozás ellenére a mai napig megőrizték változatos vízjárású, természetközeli élővíz jellegüket. Hidromorfológiai jellemzőiknél, természetszerű vízjárásuknál fogva befolyóikkal együtt gazdag és változatos, országos szinten is egyedülálló ökoszisztémát tartanak fenn. Ezen vizes és vízjárta élőhelyek sokfélesége, valamint a jó vízellátottságú, ártéri és dombsági fás és fátlan élőhelyek változatossága, a tájra hagyományosan jellemző kisparcellás extenzív gazdálkodási formák fennmaradása kulcsszerepet játszik a kiemelkedően magas biodiverzitás hosszú távú fennmaradásában. Bár a tervezési terület szinte egészében a Natura 2000 hálózat és a Mura-Duna-Dráva Bioszféra-rezervátum bővítési területének része, igazgatási szempontból az országos jelentőségű védettség, a Kerka-menti Tájvédelmi Körzet megvalósulása jelent biztosítékot a magas természeti értékű vízfolyások, valamint az azokat kísérő, táji léptékű fás és fátlan élőhelymozaikok természetközeli jellegének, megőrzésének, továbbá az országos viszonylatban is unikális mennyiségű védett természeti érték fennmaradásának szempontjából.